Lola két testvérével együtt került hozzánk egy ismerős állatvédő szervezet segítségével. Mindhárman a pusztában kóboroltak, ahonnan nagy nehézségek árán sikerült őket befogni. Nem tudjuk, milyen előéletük volt, de egy biztos: az emberekbe vetett bizalmuk mélyen megingott.
Amikor megérkeztek hozzánk, napokig szinte elő sem mertek bújni. Minden közeledés, minden új hang és mozdulat félelemmel töltötte el őket. Fájdalmas volt látni, mennyire tartanak attól, amit sok kutya a legtermészetesebbnek él meg: az ember közelségét.
Azóta Lola is sokat fejlődött. Ma már kíváncsian figyel, érdeklődik, és egyre gyakrabban keresi az ember társaságát. Bár a bizonytalanság még mindig ott van benne, apránként kezdi legyőzni a félelmeit. Már a simogatást is elfogadja, sőt van, hogy bátrabban közelebb is merészkedik.
A nagy melegben pedig egy kis örömöt is felfedezett: a medence hűsítő vizét igazi felfrissülésként élvezi, és ilyenkor látszik igazán, hogy a játékosság és az életöröm is ott van benne.
Lolának olyan gazdit keresünk, aki tisztában van vele, hogy egy félős kutya bizalma nem egyik napról a másikra épül fel. Időre, türelemre és rengeteg szeretetre van szüksége ahhoz, hogy teljesen megnyíljon. Lesznek apró előrelépések és néha visszafogottabb napok is, de minden közösen megtett lépés egyre közelebb visz egy erős kötelékhez.
Ha valaki hajlandó végigjárni ezt az utat Lolával, egy igazán különleges jutalmat kap: egy örök hűséges társat, aki ha egyszer megnyílik, teljes szívével kötődik az emberéhez.










