Mindig is szerettem az állatokat

Az életem nem volt mindig könnyű; sok nehézséggel kellett megküzdenem. Gyakran éreztem magam kimerültnek, de mindig próbáltam erős maradni.

A sorsom egyik fordulópontja Barbara, a kutyám érkezése volt. Ő volt a legelesettebb kiskutya, akit valaha láttam, olyan vékonyka lábakkal, hogy alig állt meg. Ahogy telt az idő, Barbara gyönyörű, nagy kutyává nőtt, és igazi barátokká váltunk.

Idő közben Peti is megérkezett hozzánk, aki szinte Barbarával együtt nőtt fel. Így lettünk egy nagy család. Sokat jártunk menhelyekre önkénteskedni, és ezek az élmények egyre inkább megerősítették bennem az állatok iránti elhivatottságot.

Ekkor már tudtam, hogy ez az, amire mindig is vágytam: az állatokkal dolgozni. Így hát nagy bátorsággal feladtam a két addigi állásomat, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek.

Az állatok mellett a művészet is fontos szerepet játszik az életemben. Szeretek festeni, számomra ez egy különleges módja annak, hogy kifejezzem a szeretetemet irántuk. Az állatok megjelenítése a vásznon mindig örömet okoz, és még inkább közelebb hoz hozzájuk.

Sokan mondják, hogy különleges kapcsolat van köztem és a kutyák között. Ők valahogy mindig éreznek engem, és szeretettel közelítenek hozzám. Talán azért, mert nekik is nehéz pillanataik voltak, és ez összeköt minket.

Számomra ez nem csupán munka; ez az, amire mindig is vágytam. Minden egyes nap, amit velük tölthetek, lehetőséget ad arra, hogy segítsek nekik abban, hogy boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak legyenek, és közben a művészetem révén megörökítsem a velük kapcsolatos élményeimet.