Emil Gigivel együtt érkezett hozzánk Jakabszállásról. Gazdáik végleg lemondtak róluk, így egyik napról a másikra elveszítették azt az életet, amit addig ismertek. Hogy pontosan mi vezetett idáig, nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy Emil most egy új esélyre vár.
Első találkozáskor egy kedves, barátságos és ragaszkodó kutyust ismerhetünk meg benne. Szereti az emberek közelségét, örül a figyelemnek, és szívesen fogad minden kedves szót vagy simogatást. Mégis van benne egyfajta bizonytalanság, amely arról árulkodik, hogy eddigi élete nem lehetett mindig gondtalan. A póráz használata számára még újdonság, és ha valaki hirtelen vagy hangosabban szól hozzá, gyakran összerezzen. Ilyenkor úgy tűnik, mintha a múlt emlékei még mindig ott lennének vele.
Mindezek ellenére Emil nem zárkózott be. Nyitott az emberek felé, vágyik a szeretetre, és minden lehetőséget megragad arra, hogy kapcsolatot teremtsen. Egy érzékeny lelkű kutya, aki csak arra vár, hogy végre megtapasztalhassa, milyen az, amikor türelemmel, megértéssel és szeretettel bánnak vele.
Jelenleg Gigivel, Brúnóval és Hunorral osztozik egy kennelen, és jól kijön kutyatársaival. Nyugodt természetének köszönhetően könnyen alkalmazkodik, és szívesen tölti idejét négylábú barátai társaságában.
Emil számára olyan gazdit keresünk, aki nemcsak otthont ad neki, hanem időt is szán rá. Aki megmutatja neki, hogy az emberek mellett biztonságban érezheti magát, és aki türelemmel megtanítja neki mindazt, amit eddig talán nem volt lehetősége elsajátítani. Egy embert, aki elfogadja őt olyannak, amilyen, és segít neki magabiztos, boldog kutyává válni.
Hiszünk benne, hogy valahol vár rá az a család, amely meglátja benne a különleges társat. Ahol többé nem kell félnie, és ahol végre megtapasztalhatja, milyen érzés szeretve és megbecsülve élni. Cserébe Emil egy hűséges, hálás és szeretetteljes barát lesz, aki egész szívével kötődik majd az őt választó emberhez.
