Ordas Bundival együtt került a gondozásunkba, miután sajnálatos módon a gazdájuk idősotthonba került, így többé nem tudott róluk gondoskodni. Ordas és Bundi egész életükben együtt voltak, kölyökkoruk óta ugyanahhoz a gazdihoz tartoztak. Ők ketten nemcsak egy otthonon osztoztak, hanem egymás számára is biztos pontot jelentettek.
Ezért különösen nehéz volt számukra, amikor egyik napról a másikra minden megváltozott körülöttük. Ordasat ez a változás talán még jobban megviselte. Egy új, számára idegen emberrel több időre van szüksége ahhoz, hogy megnyíljon, megismerje őt, és végül a bizalmába fogadja.
Ő már nem az a kutya, aki azonnal odaszalad bárkihez. Neki idő kell. Idő, türelem és egy kis megértés ahhoz, hogy újra elhiggye: van olyan ember, aki marad, és akiben újra lehet bízni.
Mi azonban nagyon szeretnénk hinni abban, hogy valaki beleszeret ebbe az őszülő, idős úrba. Hogy lesz valaki, aki nem azt nézi, hány éves, hanem azt, hogy még mennyi szeretet van benne. Aki nem várja el tőle, hogy néhány nap alatt megnyíljon, hanem megadja neki azt az időt, amire szüksége van.
Ordasnak most talán minden eddiginél nagyobb szüksége van egy saját emberre. Egy nyugodt, türelmes gazdira, aki mellett újra otthon érezheti magát, és aki megmutatja neki, hogy az élet tartogathat még szép, szeretettel teli éveket.
Mi pedig nagyon reméljük, hogy valaki meglátja benne azt a szerethető öreg kutyát, aki még mindig csak arra vár, hogy valaki újra őt válassza.
